Természetesen belelapoztam, mielőtt átvettem. Nem tűnt nehéznek.
A munka során azért rá kellett ébrednem, valahogy mindig ott sikerült beleolvasni a szövegbe, ahol nem volt túl nehéz.
A könyvet egy gyerekkorától sérült teológus professzornő írta, aki mellrákja miatt ragadott - vélhetőleg utoljára - tollatt, hogy megossza az olvasókkal, miként éli meg hívő keresztényként ezt az állapotot.
Rákerestem a hölgy nevére, hogy közelebb kerüljek hozzá. Túl sok infót nem találtam, de azért akadt.
Bár a téma borzasztó - és fordítás közben állandóan elhunyt virtuális ismerőseimre gondoltam, akik családjait azóta is segíteni próbáljuk -, a könyv nagyon olvasmányos, gördülékeny stílusban íródott.
A nehézséget a teológiai témájú részek okozták.
Nem vagyok teljesen tájékozatlan ezen a területen, de időnként nehéz volt megtalálni a magyar megfelelőjét az egyes fordulatoknak annak ellenére, hogy értettem, mit is akar kifejezni az adott bekezdésben.
Két hét munka után beszereztem egy Katekizmust és egy teológiai kisszótárt.
Nos, a felismerés katartikus: egy az egyben másolhattam volna részeket a Katekizmusból, csak rá kellett volna előtte találni a megfelelő szakaszra.
Sajnos épp e örömteli felfedezésbe vegyült üröm. A munkát lefújták...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.