Előkészítve a kinyomtatott forrásanyag, szótárak, papír és ceruza, radír.
Azt szerettem a legjobban, ha a szöveg elég szellős volt, vagy széles margójú, vagy csak a páratlan oldalakra volt nyomtatva. Akkor helyből a szöveg mellé lehetett jegyzetelni.
A tényleges fordítás előtt legalább 2-szer elolvastam a szöveget, hogy ráérezzek az ízére.
Az elsőre esetleg csak ismerős szavak ha eszembe jutottak, azokat gyorsan le is jegyeztem. Ha olvasás közben egy-egy jó szókapcsolat beugrott, azt is odaírtam a vonatkozó eredeti mellé.
Harmadik olvasásra már fordítottam is, közben szótáraztam.
Aztán javítgatás, többszöri átolvasás, majd kész formába öntöttem a fordítást.
Következő munkám nem szakmai anyag volt, erről fogok még írni hamarosan.
A könyv rámeső részét nekem tetsző módon másolva kaptam meg, szinte mindent az eredeti szöveg mellé tudtam jegyzetelni. Használtam a SZTAKI szótárát.
Amennyire féltem ettől a szövegtől, annyira jól ment.
A www.fordit.hu faliújságján két esetben kértem és kaptam segítséget.
Utolsó két munkám alkalmával már körbebarikádoztam a számítógépet. Próbálkoztam más online szótárakkal is, sikertelenül. Két ismerősöm pontosan egy -egy szó megfejtésénél segített, illetve az euvonal adott információt.
Lényegesen gyorsabban ment a munka úgy, hogy két külön ablakot nyitottam. Egyikbe a szójegyzéket gépeltem, a másikba a kész szöveget. Az eredeti német anyag a gépen is fenn volt, de kényelmesebb volt még mindig az "agyondekorált" nyomtatott változat alapján dolgozni. Vagyis a tényleges fordítás előtt ekkor sem maradt el a szöveg többszöri elolvasása.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.